Amikor az óra irányítja az életet, avagy: az óra zsarnoksága
Ez a blogom kicsit megint személyesebb hangvitelűre sikerült, szándékosan. Az olvasásához, megértéséhez szükséges egy kis humorérzék is. Olyasfajta is, mikor az ember magán képes nevetni. Az én sajátos poénjaimon szerintem legtöbbször csak én nevetek, meg maximum Murphy, aki a saját, szerinte kiváló törvénye szerint azt mondja, hogy ami vicc nem jöhet be, az nem is fog, főleg ha a Kávékirály akar vicces lenni.
Ébresztőóra, napi rutin, mókuskerék
Az óra zsarnokságának vége: Kávékirály – Ébresztőóra: 1:0
Aggodalomra semmi ok, az ébresztőórát kontrolált körülmények közt profi módon vertem szét, csukott szemmel, elfordulva, vigyázva arra, nehogy a szemembe pattanjon egy darabja.
Aztán volt buli után takarítás, mint ahogy azt Szinetár Dóra is megénekelte a 90-es években… 🙂
Amikor az óra irányítja az életet
Rövidebb napom volt munkában, és megengedhettem magamnak azt a luxust, hogy ebéd után, délután 2 órakor lefeküdjek aludni. Megérdemeltem szerintem. Nagyon kimerült voltam, eddigre már megvolt a napi rutinom jó része, ami muszáj, és amit szeretek, olyan is. Reggeli edzés plusz a délutáni edzés reggel letudva, mert felébredtem kicsit hamarabb, mielőtt a telefonos ébresztő az éles, utálatos hangjával kiugraszt az ágyból. Megvolt a reggeli kutyaséta, munkahely, napi 5 DXN-es üzleti hirdetés feladása, Duolingo-n a napi adag német lecke. Ebéd, közben kis filmnézés, és mint egy nagy csecsemő, evés után elálmosodtam.. A telefonomat lenémítottam, hogy senki se zavarjon még véletlenül sem. Olyan ez, mint biciklizés közben: akkor be sincs kapcsolva, az ,,én-idő” szent. Nagyon jót aludtam, egészen addig, amíg arra ébredtem, hogy valamit elfelejtettem. A telefonnal kapcsolatban. Felkeltem, 16:37 volt. Lenémítás rendben, mert nem csörgött, de az ébresztőt elfelejtettem beállítani 16:20-ra.
Akkor akarok fölkelni, mikor befejeztem az alvást
Megkérdezhetnéd, mi a fenének kéne 16:20-kor felkelnem, miért nem aludhatnék még kicsit. Én is ezt kérdeztem. Az életem minden nap 16:30-kor kutyasétáltatással telik. A délutánival, a reggel 6:45-ös és az esti 22:00-s között. Szuper, mi?
Mindenesetre semmi gond nem volt, a kutyáim szobatiszták, jeleztek volna, de nincs rá szükség sosem, mert tudják, hogy leviszem őket. Tudják, hogy gondoskodok róluk, vigyázok rájuk. Nem engedem, hogy bármelyik kis méregzsák ugatós zsebkutya bántsa őket. 🙂
Ez a része rendben volt, lementünk, megvolt minden, kis és nagydolog, ami körül már 4 éve az életem forog. Azt hittem, hú de jó idő van kint. Még mikor hazajöttem, pólóban rövidgatyában is melegem volt. Fél 5-re Murphy barátunk a Ravasz Tavasszal karöltve úgy gondolta, megtréfál. Majd szétfagytam kint, egyik különösen ,,elegáns” póló – rövidgatya – baseball sapi kollekciómban.
A hatás fokozása érdekében egy ,,gyengébb” téli kép 2017-ből. Itt azért kabát-hosszúgatya-kötött sapi volt rajtam.
Az ember, akit Murphy-nek hívnak és van egy törvénye
Külön élvezet volt nagy rohanva, elgémberedve magamra kapni a kutyázós cuccomat, mikor rájöttem, késésben vagyok. Ha a kis ügyes, megbízható kutyáim 9 óra hosszat visszatartják miattam naponta a dolgukat, az a minimum, hogy időben leviszem őket hálából. Murphy már itt is volt, hogy közbeszólt, és takaríthattam itthon, de örülök, hogy pár félre-, vagy inkább besikerült alkalommal megúsztam.
Ez itt lehet, kicsit túl személyes lesz, de a teljes körű hatás miatt le kell írnom:
A kutyás életnek van egy olyan aranyszabálya ugye, hogy a kutyák kint, a gazda pedig bent végzi el a dolgát. Mivel kicsit kapkodva mentünk ki még ,,elmacskásodva” (itt most a gazdáról van szó), hiszen most keltem fel, bizony nem tettem meg azt a 2 betűs kitérőt, amire Terence Hill célzott zsugázás közben az egyik kedvenc filmemben, az És megint dühbe jövünk-ben (WC). Sebaj, a kutyák 9 órán át tartják mindennap bent, én már csak kibírom kint fél órát. Sikerült is. Én viszont abban a hatalmas lépéselőnyben vagyok a kutyáimmal szemben, hogy míg nekik nem szabad, csak kint, addig nekem szabad bent is és kint is. Ez szerencsére részemről a ,,bokor-megjelölgetős” (lábfelemelés nélküli) kisdologban kimerül, ha már végképp ,,helyzet van”, de ennyi. Igaz, egyszer volt, hogy Murphy bátyja tarkón csapott, és arra ösztönzött, hogy ne bírjam ki hazáig, de én nyertem. Nehogy má mindig neki legyen igaza! 🙂
Ha elgurul a gyógyszer, vagy a DXN Spirulina
Kávékirály-Murphy: 1:0
A kép a Mortal Kombat játékból lett szerkesztve
Szóval minden funky, élünk és virulunk, jön hétvégére a lehűlés és a beborult az ég. Pont jókor, mert hétköznap, mikor nem tudok kimenni BMX-ezni, verőfényes napsütés volt. Murphy jobban szeretné, hogy rossz időben biciklizzek – vagy egyáltalán ne, ha szakad az eső. Itt azért csak neked megsúgom, hogy az egyik célom az, hogy Murphy-nek minél többször keresztbe tegyek. Ezt szerintem úgy kell, hogy mikor nagy ,,májerkedve” vigyorog, egy számára jól sikerült keresztülhúzott számításom után, én simán úgy döntök, hogy megkeresem a helyzetben azt, ami által pozitívvá tehetem. Ha a legjobb tudásom szerint sem tudok ilyen pozitívumot találni, akkor felhasználom arra a helyzetet, hogy motiváljon arra, hogy változtatni tudjak rajta, hogy minél kevesebbszer forduljon elő. Például arra, hogy ha elgurult a gyógyszer, vagy az én esetemben a DXN Spirulina, akkor a haragot, bánatot, frusztrációt munkába öljem. Pontosan úgy, mint most is, ahogy ezeket a sorokat gépelem.
Sok gyerek volt tanára, sok tanár volt kollégája
Szó sincs itt most ,,win-win” szituációról, meg, hogy a kecske is jól lakjon és a káposzta is megmaradjon. Murphy higgye csak, hogy nyer néha. Nyerhet csatákat, de háborút sosem. Szépen, kitartóan megyek előre a célom felé. A célom felé, ami az, hogy sok gyerek volt tanára, sok tanár volt kollégája legyek. Azért volt tanára és volt kollégája, mert főállásban fogom árulni a gombáskávét a neten, angoltanítás helyett. Ebben látok perspektívát, ez jelenti számomra a kiutat a mostani mókuskerékből.
Egy kicsit oldjuk a feszültséget egy viccesebb tanáros videóval:
Az élet 40 felett kezdődik
Hallottam már olyat, hogy: ,,Az élet 200 km per óra felett kezdődik, de az se baj, ha túléled.” A napi szintű, illetve hónapról-hónapra élést is túl kell élni, túl kell rajta lépni. A közelgő munkahelyváltással egy időben folyamatosan haladva minimum 40 dolgozni akaró ember szponzora leszek. Miért 40? Most idézhetnék egy sokat vitatott show-műsor egyik adásából, hogy ,,40, vagy 1 sem?”, de ez egészen más műfaj. Azért 40, mert dupla, vagy semmi.
Cél a Gyémánt, illetve a Koronás Nagykövet szint
A DXN Ganoderma kávés MLM üzletben a legmagasabb üzleti szint eddig a Koronás Nagykövet (Crown Ambassador), aminek eléréséhez 20 közvetlen (direkt) gyémántot kell szponzorálni. Csak húsz embert, aki akarja az üzletet, aki többet akar az életétől, akár szabadidőben, akár anyagiakban. Én a Dupla Koronás Nagykövet szintet céloztam meg. Még senki sem érte el eddig, lehet nincs is még Double Crown Ambassador elnevezés sem adva neki. Szépen haladok, a korona már megvan, amint azt a Kávékirály.hu logómon láthatod. (Itt repült megint egy poén…). 🙂
Büszke vagyok a Kávékirály-logóra, amit én terveztem.
Ez a logó a kávéscsészével, kávébab-szemekkel és a Reishi gombával
jelképezi mindazt a szabadságot és anyagi függetlenséget,
amit a DXN ganodermás kávés online hálózatépítő üzlettel akarok elérni.
Egy kis matek, alapfokon a DXN kávé üzletről: a kényszerítésmentes marketingterv
Egyébként ha valaki matekos beállítottságú, ki lehet számolni, hogy például ha ezt valaki 5 év alatt akarja elérni, az azt jelenti, évente 8 embert kell találnia. Ez szerintem egyáltalán nem sok. A sima Crown Ambassador szintet is el lehet érni ennyi idő alatt, volt már rá példa. De az egészben az a legszebb, hogy már egy szimpla Star Diamond (Gyémánt) szint jutaléka is a magyar átlagkereset többszörösét jelenti havi szinten. Mondhatnám azt is, hogy havi fix, de ez így nem fedné a valóságot. Annyiból fix, hogy egy stabil fogyasztói hálózattal bíró Gyémánt szintnél a jutalék jön, ha esik, ha fúj, viszont annyiból nem fixen, hogy egyre több lesz, hiszen a hálózat folyamatosan növekszik, mert egyre többen fogyasztják a DXN termékeket.
Nem kanyarodok el most ,,karika-rajzolgatós” marketingterv-magyarázós prezentációba, amúgy sem szeretem, nem is csinálok ilyesmit.
Tettem itt pár kitérőt, talán el is kalandoztam kicsit a tárgytól.
Az óra zsarnoksága
Ezt a szerintem rendkívül találó, költői kifejezés Wiltner Laci barátom zenekarának, a Rivers Run Dry –nak a The Clock’s Tyranny című dalából fogott meg. A dal szövege rövid és velős, magyarul az én fordításomban így szól:
Órákon át sorban állunk
Hogy fizethessünk
Hogy megfizessük nyomorúságunk árát
Mozdulatlan hallgatásra kárhoztatnak körülményeink
Ennél keserűbb élet vajon létezik?
Nem akarok e folyamat része lenni
Élni akarok, nem birtokolni
Nem akarom, hogy az idő felemésszen
Akarom, hogy az idő zsarnoksága vésszen!
Ha nem időre kellene naponta tenni a dolgát az embernek, ráadásul nagyrészt olyan dolgokat, amiket kötelező jelleggel, a túlélésért, létfenntartásért, számlafizetésért tesz, sokkal szebb lenne az élet. Nincs nagyobb kincs a szabadidőnél. Szerintem rengetegen összetörtek már legalább képzeletben egy órát, főleg reggel, mikor gonosz módon jelzi: ágyból ki, ,,szopómaszk” fel, munkába be.
A taposómalom rabjai vagyunk
Sajnos az emberek többsége ebben a taposómalomban él. Én akkor szeretem az ébresztőórát, mikor olyan dolog miatt kelt fel, amit szeretek csinálni. Kutyás életem előtt hajnali 4-kor is képes voltam felkelni, sokszor már ébresztő előtt, hogy ki tudjak menni még kellemes, hűvös időben gyakorolni a kis ,,gyerekbiciklimmel” a pályámra. Nem mondom, hogy mindig zökkenőmentesen keltem, de egészen más érzés volt ezért felkelni. Nem mintha nem szeretném a kutyáimat, de velük nem tehetem meg, hogy pihenőnapot tartok, mint sportban. Ha jól emlékszem egyébként, csak akkor tartottam a BMX Flatland-ben pihenőnapot, ha végképp ítéletidő volt, vagy hó, jég, csúszós pálya.
Ezért viszont szeretek felkelni. A Junkyard nevű BMX Flatland trükkben mélyedek el éppen.
Nem vagyok az a hétalvó típus, de amióta panelban lakom a 3 kutyámmal, azóta az egyik kedvence helyem az ágyam. Hálás vagyok érte, hogy van. Egyik vágyam, hogy egyszer végre jól kialudjam magam, úgy, hogy semmi miatt ne kelljen felkelnem, a kutyák a kertben alszanak boldogan. Nem kell azért hajnalok hajnalán kelni, hogy árnyékban biciklizzek vagy hogy ne legyen foglalt a pályám. Mert kevés olyan hülye van, mit én, aki mondjuk reggel 5-re kijön focizni oda szerencsére.
A panelkutyás élet jó oldala (?) : legalább van videótémám, haha 🙂
Akik eddig eljutottak az olvasásban, ezekre megint jogosan mondhatnák, hogy: ,,Így jártál, kellett neked panelba kutya, egyből 3 is.” Aki ezt mondja, igaza van, mindenkit lebeszélek arról, hogy lakásban kutyát tartson. Igaz, én nem bérházban kezdtem velük, de családi házba is csak akkor javaslom, ha előtte jól átgondolja az illető, mert egy kutya 10-15 évre való elköteleződést jelent. A ,,panelkutyának” nem rossz, hiszen többet sétáltatják, mint a legtöbb kertes házban tartott ebet. A gazdának az egész napos, kutyasétáltatások közti visszaszámlálás, a bármit-abbahagyás, bárhonnan-hazajövés, sehova-nyaralni-nem-menés vagy akár 1-napra-elutazás a nem mindegy.
Dióhéjban ennyi az oka, hogy szétkalapáltam azt az órát. Amúgy már nem működött, direkt egy olyan választottam. Feleslegesen nem rongálok, de ez egyszer Murphy barátom kedvéért kivétel tettem. 🙂
Ez az átszerkesztett blogbejegyzés az előző oldalamról való, 2017. 03. 25-én tettem fel eredetileg.
